A naplóknak van egy sajátossága… mint a leveleknek is, nagyon személyes és számíthat mindenki arra, hogy a megítélése nagyobb hangsúlyt kap.
A szerző 21 évesen Bécsbe költözött, majd 3 év múlva a császári udvar meghívta, hogy tanítsa görögül, kísérje el és olvasson fel Erzsébet császárnénak, aki ekkor 54 éves. Én eddig a korábbi életrajzokban citált jeleneteket és idézett párbeszédeket izgalmasnak, de nem botrányosnak ítéltem… hiszem tornaszereken lógva kevesen láthatták addig a mi Sisinket.
A botrányt mégis szította, hogy kiérződött a rajongás, amit iránta érzett az író, de érthetetlen, hogy miért kivételes ennek a negativitása, hiszen sokan Európa szerte is rajongták. Ennek a fiatalembernek tényleg nagyobb volt a lelkesedése, mint a hölgyeknek, akik szolgálták, amit elárultak leveleik, de a szolgálat nehézségeit is ecsetelve bennük.
Azt mondják, szerelmes volt és így elfogult, azért is csak a lelkesedés hangján szól hozzánk a múltból. Szerintem kölcsönös volt a tisztelet, amit csak két azonosan elvont ember érezhet. Máig nem tartják hitelesnek a történészek, mégis minden könyvben felhasználják azóta is. Számomra, pedig az egyik legizgalmasabb forrás, a levelezések mellett, amibe beletartoznak a család által és a szűkebb környezetének, bizalmasainak egymáshoz írt vele kapcsolatos írásai, levelezésük, naplóik. Erzsébet gondolatait, szavait, érzéseit tolmácsolja, Ő mesél nekünk, nem a szerző fellegjárása, a királyné viselkedését, cselekvését, szavait írja rögzíti az órák alatt, amit együtt töltenek… de erre nem csak a nagy görög ősei jogosítják fel, hanem Erzsébet, aki kérdez és feleleteket is vár, ez az igen rövid időszak, amikor olyasvalakivel filozofálgathat, aki megérti.
A válaszra néha jön válasz, néha további kérdésekkel, de a kérdező gondosan jegyzetel. Raktároz minden szót, gondolatot, és megszületik az ő naplója, de Erzsébet gondolatai szólnak hozzánk a naplóban Erzsébettől, számomra a leghitelesebben:
„Újra lementünk a partra Azt mondta: A tenger az én gyóntató atyám, akit naponta fel kell keresnem.”
„Gödöllőn is van egy fa, az én legjobb barátom a világon – mondta aztán. Minden alkalommal amikor hozzámegyek elutazásaim előtt, néhány percig némán nézzük egymást.
Ő életemnek bizalmas barátja, mindent tud ami bennem van, és ami közben történt, amíg távol voltunk egymástól, s ezt senkinek sem mondja el!”
A napló nem a görögtanár érzelmeiről szól, bár tudjuk hatása alatt állt. Ahogyan sokan, mi is! Egy képet festett, de nem a külsőt, mint sokan mások, a legszebb képnél, szebb gondolataival és költői lelkével tárul fel előttünk a királyné.
Azonban a titok marad… a világ változik… ma is aggatnak Rá a filmek mindent, improvizálnak, de sohasem fejthetik meg igazán. És miért is kellene? Megtette, amit kellett. Férjhez ment gyerekeket hozott a világra, trónörököst is. Szeretett és szerették… és kereste önmagát!
Magyarul most olvashatjuk először a naplót!
Én azt érzem, a „kis púpos” kapta a legnagyobb szerepet! Versei mellett Erzsébetet leghitelesebben, a saját szavaival, gondolatain, filozófiáján keresztül tolmácsolhassa nekünk, közben a mi Sisinknek az egyetlen lehetett, aki érti őt, akivel egy kicsit olyan szférákba lehet emelkedni, ahol nem járt még senkivel, akivel szabadon szárnyalhat, aki értékeli ezt, akivel Önmaga lehet!
Melis Judit
