2023. április 15-én szombaton egy nagy találkozás tanúi lehettünk az Eötvös 10-ben: a 25 éves Sisi Baráti Kör látta vendégül a Gödöllői Királyi Kastély muzeológusait, Kaján Mariannát és Faludi Ildikót, akik a tavaly év végén megjelent Útközben Erzsébet királynéval című kötetről meséltek az összegyűlteknek.
A könyv bemutatójára 2022. december 18-án került sor a kastély dísztermében, magáról a műről itt írtak.
Számomra rengeteg újdonsággal szolgált ez a szombati találkozó. Tolnayné Kiss Mária tulajdonában volt az ú.n. Farkas Archívum, amelyet Egon Cäsar Corti nevezett így el az 1930-as években, aki elsőként kutathatta ezt a páratlan gazdagságú anyagot, amely Ferenczy Ida után fennmaradt. Farkas László Ida rokona volt, és az ő felsőbabádi kastélyának padlásán vészelték át az Erzsébet királyné felolvasónőjéhez címzett levelek és egyéb dokumentumok a háború pusztításait. Ez a Farkas László volt Mária néni nagyapja.
Mária néni pedig az egész kollekció megmentője! A Kastély muzeológusai 1995-ben kezdtek el vele együtt dolgozni, mint minden olyan gyűjtővel, gyűjteménnyel, ahonnan Erzsébet-relikviákat remélhettek. Mária néni onnantól fordított a Kastély számára, Festetics Mária ránk maradt 9+1 darabból álló, eredeti gót betűkkel írott német nyelvű naplóját, melyet ma az Országos Széchényi Könyvtár őriz. Olyannyira kiismerte magát a gót betűs írásmódban, hogy sok anyanyelvi németajkú kutatónak is beletört a bicskája.
A naplóból egy válogatás már megjelent, Egy udvarhölgy naplójából címmel, 2009-ben, a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum jóvoltából, a Gödöllői Kastély-Könyvek sorozat 2. darabjaként. Ezt követte a sorozat 3. darabja, a Kedves Idám! Leveleskönyv újbóli kiadása.
Ez is Tolnayné Kiss Mária nevéhez fűződik, aki összeválogatta ezeket a leveleket, valamint jegyzetekkel, ismertetőkkel bővítette.
Mint kiderült, a puzzle darabkái csak nagy sokára álltak össze a muzeológusok számára is, mert Mária néni eleinte mindig csak kis darabokat mutatott meg (az azóta már kiderült: 1540 darabot számláló) gyűjteményéből. Mindig adott kérésre készült fel, és nem lehetett tudni, milyen elképesztő kincs van még a birtokában. Egyik alkalommal a muzeológusok kissé elkeseredve azon borongtak, hogy nincs még meg egy időszaki kiállításuk legütősebb tárgya. Valami, ami mindent visz! Amitől szeme-szája eláll a közönségnek. Mária néni segítőkészen elvonult a másik szobába, majd egy csodálatos brossal tért vissza, ami nagyon nagy valószínűséggel Erzsébet királyné ajándéka volt Ferenczy Ida számára. Emlékszem a kiállításra, valóban nagyot ütött! Azóta a bross az állandó kiállítás anyagát gazdagítja.
Természetesen ilyenkor a muzeológusok nem egyszerűen zsebre vágják a csecsebecsét, hanem felbecsültették, szerződést írtak, és kastélyos autóval szállították el.
Pontosan ugyanilyen alaposan és szakszerűen jártak el akkor, amikor végül szóba került, hogy Mária néni a Kastélyra bízza teljes gyűjteményét. Ekkor derült csak fény rá, mekkora anyagról is beszélhetünk. Amint már említettük, 1540 db levél, képeslap, feljegyzés, cikk, recept tartozik bele. Ebből 37 levél magától Erzsébet királynétól származik.
Mi történik, amikor egy ilyen hatalmas eszmei értékű gyűjtemény kerül a múzeum birtokába? A várva várt iratanyag ezekben a dobozokban érkezett meg:
Ezeket először is szét kellett bontani, azonnal bevonni egy restaurátort a munkálatokba, hogy mely dokumentumok vannak a legnagyobb bajban, melyeket kell azonnal menteni. Ilyenek voltak a papírba rozsdásodott gombostűk, a műanyag genotermbe szorult iratok, és az orosz katonák által levagdosott bélyegek visszaillesztésének ragasztófoltjai.
Mária néni teljes jóakarattal gyűjtötte műanyag tasakokban ezeket az iratokat az 1980-as években, hiszen fogalma sem lehetett róla, mennyire savasak ezek a tokok, és magukba szívják a tintát, elvesztvén ezzel az eredeti levél tartalmát. Jóakaratból látta el Farkas Archívum bélyegzővel is az egyes darabokat. De arra sem számíthatott, hogy ez vízben oldódó tinta, így a restaurátorok a hagyományos módszerekkel nem tudják rendbehozni ezeket.
A restaurálás azóta is, évenkénti ütemezésben zajlik. Készülnek majd további kiadványok is ebből a gazdag anyagból, de most azt a 6 évvel ezelőtti tervet valósították meg, amelyről Mária nénivel még 2016-ban leszerződtek. Történetesen, hogy az Útközben Erzsébet királynéval című levélgyűjteményt újra kiadják, friss képanyaggal, új és folyamatos számozású lábjegyzetekkel, tartós, kemény fedelű borítóval.
Kiinduló pontjuk az első kiadás szövegén túl Mária néni saját példánya volt, amelyet ő számos jegyzettel, megjegyzéssel ellátott. A szkennelés persze hagyott hibákat maga után, úgyhogy betűről betűre ellenőrizni kellett, hogy biztosan minden egyezzen, különösen magukban a levelek szövegeiben. Mindenképpen betűhíven, az akkori helyesírásnak vagy hibáknak a meghagyásával akarták kiadni a művet, hiszen egy forráskiadvány enélkül semmit sem ér. (Pl. Festetics Mária a „rémítő” kifejezést következetesen „remitő”-nek írta. Egy valódi muzeológus, forráskutató soha nem javítana bele ilyen bakikba, hiszen éppen ettől személyes és hiteles az egész anyag.)
Természetesen szó esett a kötetben szereplő levelek szerzőiről is. A két főszereplő Festetics Mária grófnő, udvarhögy és báró Nopcsa Ferenc főudvarmester. De találunk benne leveleket Mikes Johannától és Majláth Saroltától is, akik szintén mindketten Erzsébet udvarhölgyei voltak. Festetics Mária ekkor már több mint 20 éve szolgálta úrnőjét, úgyhogy a korai elragadtatottság már nem volt jellemző rá. A könyv az 1890-93 közötti két nagy utazást idézi fel, ahol (többek közt) Mária kísérte a királynét. Itt már konkrétan hangot adott azon szigorú véleményének, hogy Erzsébet önzővé vált és teljes mértékben hiányzik belőle az empátia a személyzet tagjait illetően.
Báró Nopcsa Ferencnek is meggyűlik a baja az elemekkel: hideg, meleg, eső, szél. Erzsébet ezekből sok alkalommal nem is részesült, vagy ha igen, szabad akaratából. Nem így az őt kísérő udvaroncok!
A levelekből kiderül, hogy egyáltalán nem luxuskörülmények közt utaztak.
A muzeológus előadók két témakört emeltek ki a levelekben megmutatkozó valóságból:
1., Ezeket a luxusmentes, sőt konkrétan kényelmetlen körülményeket.
2., A királyné mellett szolgálatot betöltő személyek közt kialakult baráti, sírig tartó kapcsolatokat.
Ezek jóval a királyné halálát követően is megmaradtak, hiszen pontosan tudjuk, hogy Ferenczy Ida lakása szinte önmagában egy Erzsébet-múzeummá változott, ahol igen gyakorta vendégeskedett a magyar személyzet többi tagja, így Festetics Mária és Nopcsa Ferenc is.
Csodálatos és érdekfeszítő előadásban volt részünk, ahol a királyné kultuszát őrző két legnagyobb és legelkötelezetebb társaság résztvevői találkoztak: a Gödöllői Királyi Kastély és a Sisi Baráti Kör tagjai.
Varga Andrea
Erzsébet királyné, Miksa bajor herceg (1808-1888) és Ludovika (1808-1892) bajor királyi hercegnő harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1837-ben, Münchenben.
Erzsébet királyné ibolyaszínű lakosztályának szobáit hiteles források alapján sikerült rekonstruálni 1996-ban. A lakosztály falain a királyné gyönyörű portréi láthatók, valamint a kor kiemelkedő politikusainak arcképei, akikkel a királyné az 1867-es kiegyezés előkészítésekor került kapcsolatba.
Erzsébet 1867. május 11-én tekintette meg először a koronázási ajándékként nekik szánt gödöllői kastélyt.
Az 1867-es kiegyezés előkészítésében a magyarok ügyét támogató Erzsébet királyné névnapja a koronázást követően hamarosan nemzeti programmá vált az országban. 1868-ban a Vasárnapi Ujság még csak a Nemzeti Színház díszelőadásáról számolt be, (a nézőtér teljes kivilágítása mellett adták elő ifj. Bertha Sándor Koronázási hymnus című művét).
