Festetics Mária grófnő és Ferenczy Ida szamárháton

185 éve, 1839. április 7-én született az a hölgy, aki 1864 novemberében került Erzsébet királyné udvartartásába, és akinek az ott töltött 34 év alatt a királynéval igazán mély, bizalmas kapcsolata alakult ki. A kecskeméti születésű, köznemesi származású, vecseszéki Ferenczy Ida felolvasónőként hűségesen szolgálta Erzsébetet, majd a királyné 1898. szeptember 10-én bekövetkezett tragikus halála után az emlékének ápolása lett hátralévő életének célja.[1]

A tárgytörténet sorozat részeként, egy olyan műtárgyat választottam, melyen Ferenczy Ida is szerepel és a tárgyhoz kapcsolódó történetben is megmutatkozik, hogy milyen kapcsolatban állt a királynéval és Festetics Mária udvarhölggyel.

A bemutatott tárgy, egy fotómásolat, amely Tolnayné Kiss Mária ajándékaként került a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum tulajdonába. A képen két hölgy ül egy-egy szamár hátán, mindketten női nyeregben a kor szokásához illően. Az előtérben Festetics Mária udvarhölgy, míg a háttérben Ferenczy Ida látható. Mindketten fontos és bizalmi szerepet töltöttek be a királyné udvartartásában, ám lóháton egyikőjük sem vett részt a királyné által szenvedéllyel űzött falkavadászatokon vagy lovaglásokon[2]. A felvétel pontosan nem datáltalható, azt tudjuk, hogy 1873-ben készült Gödöllőn az őszi vadászszezon idején. Festetics Mária naplójában szerepel három olyan bejegyzés is, amelyekhez a képen látható jelenet kapcsolható: 

“(...) A császárné egészsége azért javul oly lassan, mivel nem táplálkozik tisztességesen, és nem is alszik jól. – Ferenczy és az én rendelkezésemre bocsájtotta a kedivétől kapott szamarakat. Ez igen szórakoztató, és mi ketten bátran ülünk ezeken az önfejû állatokon, a homokos utakon körbe-körbe járva. Én még sohasem ültem máson, csak gyermekkorom hintalován!” (Gödöllő, 1873. október 14.)[3]

,,Ma mókás szórakozásban volt Őfelségének része. Ő maga egy pónira, míg Ferenczy és jómagam szamarainkra ültünk egy kis vadászlovaglásra. Habár mindezt meglehetősen lassan, erőnknek megfelelően tettük, de mégiscsak továbbjutottunk. A császárné jót mulatott, s végre visszatért az a kedves szép mosolya.” (Gödöllő, 1873.október 25.)[4]

,,Ma itt volt Andrássy. Mi megint a szamarainkon ültünk, ô maga pedig egy pónin lovagolt ki. Amikor visszajött, úgy találta, hogy túlságosan könnyelmûek vagyunk. A nyakunkat egy szamárról esve éppen úgy kitörhetnénk, mintha lóról tennék ezt, csak hogy így még nevetséges is lenne! (...)” (Gödöllő, 1873. november 17.)[5]

A fénykép, mindig csak egy pillanatot rögzít, de a naplóbejegyzésekkel együtt már egy történet is kerekedik hozzá, így fontosnak érzem, hogy a teljesebb kontextus érdekében több forrást és az őszi időszakot megelőző előzményeket is beemeljem a leírásba.

Erzsébet királynénak a nyugalmat és elvonulást is jelentette udvari teendői mellett, ha Gödöllőre utazhatott, erre édesanyjának írt levélben is utal:  „Itt nyugta van az embernek, nincsenek rokonok, nem piszkálódik senki, ott meg Bécsben az az egész császári pereputty! Engem sem feszélyez itt semmi, úgy élek, mint falun, sétálhatok, kikocsizhatok egyedül!”[6]  A magyar államtól az 1867-es koronázás alkalmából a gödöllői kastély használatának jogát ajándékba kapta az uralkodó és a családja. A kastélyban eltöltött időszakokhoz számos kedves társasági és családi emléke is kötődött a királyi családnak. A királyné az udvartartásával együtt érkezett Gödöllőre, amelynek számos magyar tagja is volt. Erzsébetnek hűséges felolvasónőjéhez, Ferenczy Idához való bizalma abban is megnyilvánult, hogy a gödöllői kastélybéli lakosztályának közvetlen szomszédságában kaptak helyet Ida szobái.

A királyné a nagyvárosi nyüzsgés és a folyamatos reprezentációk elől Gödöllőn egy olyan helyre talált, ahol a számára kedves tevékenységeket is szabadabban és a nyilvánosság elkerülésével űzhette, például a falkavadászatot és a lovaglást.[7]

Az 1873-as év során több alkalommal töltött napokat, heteket a királyi család Gödöllőn. Erzsébet királyné számára az 1873-as év bővelkedett mind protokolláris, mind pedig szomorú és örömteli családi eseményekben is. 1873. február 9-én hunyt el Karolina Auguszta, I. Ferenc császár 4. felesége, aki Erzsébet anyósának Zsófiának volt a testvére és Erzsébet királynéhoz kedvesen és nagy jóindulattal viszonyult.[8] 1873. április 20-án került sor másodszülött lányának, Gizella Lujza Mária (1856-1932) főhercegnőnek és Lipót Miksa József (1846–1930) bajor királyi hercegnek esküvőjére Bécsben az Augustinerkircheben.[9]

A következő jelentős hivatalos eseménysorozat 1873. május 1-jén megnyíló Világkiállítás volt Bécsben, mely egyet jelentett azzal is, hogy számos alkalommal kellett reprezentálnia a királynénak.  Festetics Mária udvarhölgy 1873. május 21-én naplójában lejegyzett aggódó soraiban is megmutatkozik, hogy ez mennyire megterhelő volt Erzsébet számára: „Nem tudom, hogy a császárné kitart-e. Túl sok, túlságosan sokáig tart ez. Túl sokat kívánnak tőle.”[10]

A fotó és a kép hátterét leíró naplóbejegyzések segítségével betekintést nyerhetünk abba, hogy milyen hangulatban teltek a gödöllői kastélyban töltött napok 1873 őszén, ahová a királyné a sok hivatalos teendő miatt kimerülten és betegen érkezett meg 1873. október 02-án, hogy lábadozzon és erőre kapjon.[11] A királyné humorérzéke is megmutatkozik a szamaragolás történetében, ahogyan az a közvetlen kapcsolat is, amely az udvarhölgyéhez és a felolvasónőjéhez fűzte. A humor Festetics Máriától sem állt távol, ez a naplóbejegyzéseiben olykor kissé fanyar és élcelődő megjegyzései révén mutatkozik meg. Ferenczy Ida nem vezetett naplót, személyiségéről a kortársak leírásain és visszaemlékezésein túl dr. Karafiáth Márius, Ida első életrajzírójának 1935-ben megjelent munkájában olvashatunk: ,,Idában sok humor lakozott, vidám és jókedvű volt, de vidámsága sohasem zajos. Könnyen volt huncutságra kapható, de az is mindig ártatlan, soha senkit sem bántó.”[12] A két hölgy egyidős volt, 1873-ban, a kép készülésének időszakában már majd két éves az ismeretség köztük. A királyné szolgálatában töltött idő alatt baráti kapcsolat alakul ki közöttük, amelyre egyrészt Festetics Mária naplóján,[13] illetve a királynéval töltött utazásokról Idának küldött levelein keresztül láthatunk rá.[14]  A fotón és az idézett naplórészletekben is megmutatkozik mindez, valamint a királyné iránt érzett kötődés és törődés is, hiszen az ő kedvéért és jókedvre derítése céljából kezdtek bele ebbe a számukra szokatlan, ám mókás szórakozásba.

A fotómásolat reprodukciója jelenleg is megtekinthető a Gödöllői Királyi Kastély állandó kiállításának Erzsébet királyné emlékkiállítás címet viselő kiállítási egységében, mely az egykori felolvasószobában és Ferenczy Ida lakosztályának szobáiban került kialakításra.

https://kiralyikastely.hu/allando-kiallitas-godolloi-kastely.html