Császárnék találkozója egy kassai festő vásznán Klimkovics Ferenc Erzsébet portréja

Különösen igaz ez a festett, egész alakos ábrázolások esetében, hiszen ilyenek csak viszonylag kis számban készültek, elsősorban nagyobb közintézmények vagy közhivatalok díszítése céljából. A 20. század történelmi viharai azonban számos darabot elsodortak, hogy aztán átadhassák helyüket Sztálin, Rákosi vagy a nemzeti panteon valamely más, az 1950-es években preferált tagjának ábrázolása számára. Éppen ezért azonban nem meglepő, hogy múzeumi raktárakból, városházák, megyeházák, esetenként magánházak pincéjéből vagy padlásáról a mai napig kerülnek elő ismeretlen Ferenc József- és Erzsébet-képek.

A Gödöllő Királyi Kastély Múzeum idén szeptemberben nyílt, Az én Sisim című, magángyűjtők Erzsébettel kapcsolatos tárgyaiból válogató kiállításának előkészítése során a tárlat projektvezetője és egyik kurátora, Faludi Ildikó több alkalommal is megkeresett egy-egy kiállításra szánt Erzsébet-ábrázolás pontosabb meghatározásával kapcsolatban. Azonban engem is meglepetésként ért, amikor a kastély pár nappal a megnyitó előtt a FreylerArt Galériától a tárlatra kölcsönzött egész alakos Erzsébet-portré Gödöllőre érkezéséről tudósított a közösségi médiában.

Klimkovics Ferenc festménye megérkezik Az én Sisim kiállításra
Fotó: Imre Nikoletta

A festmény rögtön felkeltette az érdeklődésemet, hiszen viszonylag ritka ábrázolási típusról van szó. Erzsébet magyar díszruhában jelenik meg rajta – ez önmagában még korántsem lenne szokatlan –, a portréfej előzménye – beleértve a hajviseletet is – Ludwig Angerer bécsi udvari fotográfus egyik felvétele, amelyet az osztrák kutatás 1863–1864-re datál.[1] Ezt a fotót magyarországi festett Erzsébet-portréknál viszonylag ritkán használták, de ilyen például id. Vastagh Györgynek a szombathelyi vármegyeháza számára festett 1879-es arcképe,[2] amely hosszú éveken át a gödöllői kastély állandó kiállításának darabja volt a királyné lakosztályában, vagy az a fotómontázs, amely a budapesti Strelisky-műteremből került ki, és Erzsébetet a millennium alkalmával viselt fekete magyar díszruhában ábrázolja.[3] Még érdekesebb az újonnan előkerült festményen a test és a környezet előképe: a művész a korszak európai uralkodóházai és arisztokráciája körében legdivatosabb német portréfestő, Franz Xaver Winterhalter egyik egészalakos ábrázolását követte, amely azonban nem Erzsébetet, hanem a francia császárnét, Eugéniát jelenítette meg. Az 1853-ban készült, később megsemmisült, de másolatokról, reprodukciókról ismert Eugénia-portré alkalmazása Erzsébet-arckép előzményeként meglepő, de nem egyedülálló: ugyanezt az ábrázolást követte az osztrák id. Franz Russ is azon az 1859-ben festett egészalakos festményen, amely az osztrák uralkodónét uszályos udvari díszruhában örökítette meg. Az alkotás a budai Királyi palotában 1908-ban megnyílt Emlékmúzeum pusztulása után az anyaintézménybe, a Magyar Nemzeti Múzeumba került vissza, amely jelenleg is őrzi.[4] A gödöllői kastélyt felkeresők személyesen is találkozhattak vele, hiszen 2007-ben ez fogadta a látogatókat az Erzsébet királyné mítosza című időszaki kiállításon, legutóbb pedig a Magyar Nemzeti Múzeum Wittelsbachok – Sisi családja című tárlatán köszöntötte a kiállítótér bejáratánál az érdeklődőket. Én magam személyesen először 1992-ben láthattam, amikor F. Dózsa Katalin rendezésében fél évszázad után az első nagyobb szabású Erzsébet-kiállítás került bemutatásra a Nemzeti Múzeumban.

Klimkovics Ferenc: Erzsébet császárné magyar díszruhában, 1864
Magántulajdon

 Ludwig Angerer: Erzsébet császárné, 1863–1864 körül
Österreichische Nationalbibliothek, Bécs

Franz Xaver Winterhalter után Samuel Cousins: Eugénia császárné egészalakos arcképe, 1857
Österreichische Nationalbibliothek, Bécs

 Képeslap a budapesti Erzsébet Királyné Emlékmúzeumból id. Franz Russ 1859-es Erzsébet-portréjával
Magántulajdon

Russ festménye 1913 előtt vásárlás útján került az Emlékmúzeumba, készítésének körülményei és eredeti rendeltetési helye nem ismert – Russ életművének tudományos feldolgozása még a jövő kutatóinak feladata. Az Emlékmúzeum katalógusa nem említi az Eugénia-portréval való összefüggést, viszont azt írja, a képet „a hagyomány szerint” a francia császárnénak szánták ajándékba, ezt azonban a szárd-francia-osztrák háború kitörése megakadályozta.[5] Ezt az információt tehát már az emlékmúzeum kutatói is fenntartásokkal kezelték, és ma is úgy látjuk, hogy egy ennyire erős, szinte behódoló gesztus, azaz hogy a francia császárnénak olyan Erzsébet-arcképet ajándékozzanak, amely osztrák „kolléganőjét” Eugénia portréja nyomán ábrázolja, nem lett volna sem külpolitikailag, sem diplomáciailag indokolt. Valószínűleg arról lehet szó, hogy Russ – aki élete során számos Erzsébet-portrét készített, de ezek nagy része más festők alkotásainak másolata vagy variációja[6] – csak a méltóságteljes, de egyben kecses mozdulatmotívum miatt döntött Eugénia pózának „kikölcsönzése” mellett.[7] Winterhalter pedig néhány éven belül maga is megfestette Erzsébetet – rögtön háromszor is; és képei – különösen a szépsége teljében lévő császárnét fehér báli ruhában, hajában gyémántcsillagokkal mutató egészalakos portré – ma egyértelműen Sisi nemzetközi szinten is legismertebb és legnépszerűbb megjelenítései.

Georg Ignaz Raab: Erzsébet császárné arcképe, 1874
Belvedere, Bécs

Georg Raab után Id. Franz Russ: Erzsébet császárné arcképe, 1875
Landessammlungen Niederösterreich, St. Pölten

Franz Xaver Winterhalter 1865-ös Erzsébet-portréjának sajátkezű másodpéldánya az 1873-as bécsi világkiállításon, Michael Frankenstein felvétele
Wien Museum, Bécs, CC0

A FreylerArt Galéria festménye azonban valószínűleg nem Russ portréját vette alapul, hanem magát az Eugénia-festményt, erre utal az is, hogy míg Russ a környezetet egyéni módon alakította, addig képünk alkotója a császárné mögött látható parkrészlet megfestésében szinte „szóról szóra” Winterhalter képét követte. Természetesen nem kell azzal számolnunk, hogy festőnk a nagy német mester alkotását személyesen láthatta: a népszerű festmények ekkoriban reprodukciókon – a század közepén leginkább litográfián, később fotón – Európa-, sőt világszerte is terjedtek, és így például több, az Eugénia-portrét ábrázoló grafikai lapot is ismerünk.[8]

A festményt a FreylerArt tájékoztatása szerint egy magyarországi pincében találták, alkotója a szignó tanúsága szerint a kassai művész, Klimkovics Ferenc (1826–1890). Klimkovics nem tartozik a méltatlanul elfeledett alkotók közé, a kép értékét sem kvalitása, inkább témája, mérete és a magyar Erzsébet-portrék körében viszonylag korai dátuma adja. A Galéria a gödöllői kölcsönzéskor a festményt 1867 környékére datálta, valószínűleg mindössze amiatt, hogy Erzsébet magyar díszruhát visel rajta. Érdemes megjegyezni azonban, hogy a fiatal császárnénak már a házasságkötést követően is volt ilyen díszöltözete, ennek első ábrázolásai sokszorosított grafikai lapokon már 1854-ben, később pedig a császári pár 1857-es magyarországi körútjának idején jelentek meg.[9] Festményünkön az 1860-as évek divatjának megfelelő, de szinte bizonyosan fiktív magyar díszruha ábrázolása egyértelműen magyarországi rendeltetési helyet feltételez. Az 1867 előtti egész alakos, magyar díszruhás festett Erzsébet-portrék azonban meglehetősen ritkák: a teljes alakos ábrázolások általában közintézményi reprezentáció céljaira készültek, és a kiegyezés előtt ilyen funkcióban Magyarországon jellemzően inkább csak Ferenc József-portrékat helyeztek el. 1867 után azonban Emil Rabending 1866 márciusában készült magyar díszruhás, később koronázásiként elterjedt fotósorozata vált a magyarországi festett Erzsébet-portrék szinte egyedüli vizuális forrásává,[10] ami szintén a portrénk 1867 előtti datálását erősítette. Ezt támogatta a keretnek az 1860-as évekre jellemző, a felső sarkokban lekerekített formája is. Az ennek felső részén látható magyar középcímer a datálás szempontjából már ekkor kissé nyugtalanító volt számomra. Ugyanígy a címer szokatlanul élénk színei és a kor formai logikájához viszonyítva kissé szervetlenül kapcsolódó ornamensek is gyanút keltettek, és arra figyelmeztettek, hogy a keretnek ezt a részét a későbbiekben érdemes lesz alaposabban is megvizsgálni.

  Emil Rabending: Erzsébet császárné magyar díszruhában, 1866 március
  Gödöllői Királyi Kastély Múzeum Gyűjteménye

A művészettörténész legjobb barátja a vizuális memóriája és a véletlen – ezek segítettek a mostani esetben is. Megállapítottam ugyan a hasonlóságot Winterhalter Eugénia-képével, de ott motoszkált a fejemben az is, hogy ezt a festményt korábban valahol láttam! Hamar eszembe is jutott, hol. Mivel immár húsz éve kutatom Ferenc József és Erzsébet portréit (de ha a gyerekkori érdeklődést is beleszámolnám, mondhatnék harmincat is), nem ritka, hogy kollégák, ismerősök elküldik az uralkodópár érdekesebb ábrázolásait, ha valahol az útjukba kerülnek. Így tett 2017-ben Farkas Zsuzsa művészettörténész is, akivel még a szakdolgozatom írása közben ismerkedtem meg, amikor a Nemzeti Galéria fotógyűjteményének munkatársaként segítette kutatásomat. Zsuzsa öt évvel ezelőtt egy Ferenc Józsefet és Erzsébetet ábrázoló portrépár fotóit mutatta az épp feldolgozás alatt álló Gerevich-hagyatékból, amelyek a hátoldalukon szereplő felirat tanúsága szerint Klimkovics Ferenc alkotásai voltak, és a fényképek készülése idején a kassai vármegyeházát díszítették. Az Erzsébet-festmény fotóját a FreylerArt képével összevetve úgy tűnt, ugyanarról az alkotásról lehet szó, bár a kassai fényképen szereplő címer heraldikailag kissé eltért, akárcsak a két oldalán elhelyezett ornamensek, valamint a megegyező profilú és formájú keret két alsó sarkában látható díszítés is. Vajon ugyanarról a festményről van szó, és az eltérések későbbi beavatkozás eredményei? Vagy Klimkovics két példányt is készített Erzsébet portréjából – ez egyáltalán nem lenne szokatlan a korszak gyakorlatában –, melyekhez hasonló, de nem pontosan egyező keretet készíttetett? Ezekre a kérdésekre ekkor még nem volt válaszom, így áttértem egy másik problémára: a festmény (vagy festmények) pontosabb datálására.

  Ismeretlen fényképező: Klimkovics Ferenc Erzsébet császárné-portréja a kassai vármegyeházán
Szépművészeti Múzeum – KEMKI, Budapest
© Szépművészeti Múzeum, 2022

Az írott források feltárásakor a kutató általában a korabeli sajtóval kezd. Ennek ma már az is az oka, hogy az egykori újságok, folyóiratok online is elérhetővé váltak, és kereshető szövegük rendkívüli módon megkönnyíti a művészettörténész munkáját. Szakdolgozatom írásakor, 2005–2006-ban ezek az eszközök még nem álltak rendelkezésre – akkor még a jól megválasztott sajtótermékeket kézbe véve vagy mikrofilmen végig bogarászva lehetett csak remélni, hogy előbb-utóbb ráakadok egy kis pár soros tudósításra például arról, mikor ült modellt Ferenc József Pállik Bélának Gödöllőn. Ma már csak jól megválasztott keresőszavakra és némi rutinra van szükség, így néhány percen belül elém is kerültek az 1889-ben, Klimkovics ötvenedik művészi jubileuma alkalmából íródott tudósítások. „A mai nemzedék keveset tud Klimkovics Ferencről. Az utóbbi két-három évtizedben vajmi ritkán láthattunk tőle képet a műkiállitásokban. De ha mostanában ritkán is forgatja az ecsetet: számos templom van, melynek oltárképét ő festé és sok megyeház termében s magánlak szobájában ékeskedik egy-egy arckép, de nagyobb kompozíció is, mely e régi művész tehetségéről tesz tanúságot”[11] – írta ekkor például a Fővárosi Lapok az egykor Párizst is megjárt, de később szembaja miatta a rajztanári pályára áttért, és a kassai múzeum alapításában is jelentős érdemeket szerzett festőművészről. Hamarosan pedig a napilap alábbi, 1864. november 4-i cikkét olvashattam: „Klimkovics Ferenc festész nagyhidutcai [1866-ig a mai Deák Ferenc utca viselte ezt a nevet] műtermében, a Császár és Császárné Ő Felségeik azon életnagyságu arcképei láthatók, melyeket Abauj megye számára, az abauji főispán Lánczy J.[12] ö mlga [őméltósága] festetett.”[13] Klimkovics tehát 1864-ben festette a Gerevich-hagyatékból származó fotókon látható portrépárt, amelyből az Erzsébet-kép valószínűleg azonos a FreylerArt festményével!

  Ismeretlen fényképező: Klimkovics Ferenc császárportréja a kassai vármegyeházán
Szépművészeti Múzeum – KEMKI, Budapest
© Szépművészeti Múzeum, 2022

Itt kanyarodtam vissza a korábban már felmerült kérdéshez: vajon ugyanarról a festményről van szó, vagy Klimkovics kétszer is megfestette Erzsébet portréját? Időközben Farkas Zsuzsa javaslatára felvettem a kapcsolatot a Gerevich-fotók jelenlegi őrzési helyével, a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézettel (KEMKI), és Tóth Károly osztályvezető segítségének köszönhetően hamarosan nagy felbontásban is tanulmányozhattam a digitalizált kassai felvételt. A hasonlóság szembeötlő volt: a fotón látható festmény és a FreylerArt képe az ecsetnyomok szintjén is egyezett, márpedig egy festő elkészítheti ugyanazt a képet többször is, de az ecsetvonások sosem lesznek pontosan ugyanolyanok. Mi lehet az oka akkor annak, hogy a címer és a keret ornamentikájának részletei eltérnek? Az utóbbira már régóta megvolt a hipotézisem: ezek általában egy képkeret legsérülékenyebb, jellemzően gipszből készült részei – így azt valószínűsítettem, hogy a keret sérült volt, a restaurálás során nem volt támpont a pótláshoz, a keretet helyreállító szakember pedig igyekezett stílusban tartott díszítéssel pótolni az elpusztult részleteket. A címer esetében már korábban feltűnt a szokatlanul élénk színezés – itt is azt valószínűsítettem, hogy az az átvételkor olyannyira sérült volt, hogy a restaurátor teljesen újrafestette. Ez magyarázni látszott azt is, hogy a festmény jelenlegi címere Fiume szimbólumait is tartalmazza, holott ezek csak 1874-től képezték a magyar középcímer részét.[14] Károly időközben felhívta a figyelmemet egy további különbségre is, mégpedig arra, hogy a kassai fotón eggyel több szobor és kettővel több virágláda látszik a parkban.

Ismét ellátogattam Gödöllőre, hogy alaposabban is megnézzem a festmény kérdéses részleteit. A parkrészlet, ahol Károly a különbségeket észlelte, komolyabb restaurátori beavatkozás nyomát mutatta, tehát elképzelhető volt, hogy a hiányzó részletek helyén a festékréteg sérült volt, vagy azok a helyreállítás során tűntek el. Restaurálás előtti fotóra volt tehát szükségünk, hogy bizonyosságot nyerjünk, és ezt hamarosan meg is kaptuk a Galériától. A felvétel valamennyi hipotézisemet igazolta: a címer két oldalán látható ornamensek a restaurálás előtt erősen töredékesek voltak, de megegyeztek a kassai fotón láthatóval; az alsó sarkok díszítésének középrésze hiányzott, ezeket a helyreállítás során pótolták, emiatt térnek el, és a címer is megegyezett a Gerevich-hagyatékból származó felvételen szereplővel. A park kérdéses részén pedig még kivehetők voltak a virágládák és szobrok nyomai. Ekkor már teljes határozottsággal jelenthettem ki: a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum Az én Sisim című kiállításán szereplő, 1864-ben készült Klimkovics-festmény eredetileg a kassai vármegyeházát díszítette! A kutatás azonban ezzel nem ér véget, és Kassára vezet tovább: talán ott még több információt találhatok a kép megrendelésének körülményeiről, és arról, hogyan távolították el a vármegyeházáról, és milyen viszontagságos úton jutott el a gödöllői kastélyba.

Bibliográfia

BOROVI 2006      Borovi Dániel: Habsburg reprezentáció Magyarországon a XIX. század második felében. Ferenc József és Erzsébet magyarországi portréi. Szakdolgozat. ELTE BTK Művészettörténet Tanszék, 2006

BOROVI 2012a   Borovi Dániel: „Hát még semmi sincs a vásznon?” Fotóhasználat Ferenc József és Erzsébet magyarországi arcképein. Fotóművészet 55 (2012) 2. sz. 114–123.

BOROVI 2012b    Borovi Dániel: „Hát még semmi sincs a vásznon?” Fotóhasználat Erzsébet királyné időskori arcképein. Fotóművészet 55 (2012) 4. sz. 90–97.

BOROVI 2016     Borovi Dániel: A viselettörténeti forrásérték problémája Erzsébet királyné magyarországi portréin. In: Divat, egyén, társadalom. A divattörténeti tudományos konferencia tanulmánykötete. Budapest, 2016. 91–110.

HOLUB 1917                                            Holub József: Fiume czímere. Turul 35 (1917) 48–50.

MRAZ – FISCHER-WESTHAUSER 2008      Mraz, Gerda – Fischer-Westhauser, Ulla: Elisabeth. Prinzessin in Bayern, Kaiserin von Österreich, Königin von Ungarn. Wunschbulder oder Die Kunst der Retouche. Bécs – München, 2008(2)

SZALAY 1913   Szalay Imre: Az Erzsébet Királyné Emlékmuzeum. Budapest, 1913(4)