A művész 1821-ben született Bécsben. Tanulmányait a Kunstakademie-n folytatta, majd Pestre költözött. Georg Raab – vagy ahogy a korabeli magyar sajtó hivatkozik rá, Raab György – 1842-től főleg akvarell arcképeivel tűnt fel a pesti Műegylet kiállításain. A Világ 1843 augusztusában például így méltatta alkotásait: „Az aquarell-festvények közt legfőbb figyelmet érdemelnek Raab György 138 ’s 139 számú művei, amaz arczkép, imez tanulmányfő. S különösen ez utóbbi olly gyönyörű munka, hogy azt a vizfestvények nemében mind erő mind szinszépség tekintetében remeknek mondhatni.”[1]
Georg Raab: Önarckép, Pest, 1842. Belvedere, Bécs
1846-ban ismét Bécsben találjuk, ahol nemsokára az arisztokrácia és a császári udvar kedvelt portréfestője lett. Különösen nagy sikerre tett szert női tanulmányfejeivel, valamint elefántcsontra festett portréminiatűrjeivel. Az udvar érdeklődését is felkeltette: a császári gyermekeket festhette meg. A kis képek többek közt Ferenc József íróasztalán álltak a Hofburgban.
Georg Raab: Rudolf trónörökös miniatűr arcképei, 1859(?), 1860, 1866
Albertina, Bécs
Csipkés fátylat viselő, rózsát tartó nőt ábrázoló tanulmányfejét 1869-ben a Küstlerhaus kiállításán a császári képgyűjtemény számára vásárolták meg.
Georg Raab: Női tanulmányfej, 1869
Belvedere, Bécs
1867-től több alkalommal örökítette meg Erzsébetet is. A bécsi Albertina őrzi azt a szénrajzot, amely minden bizonnyal az élő modell után készült fejtanulmány.
Georg Raab: Tanulmány Erzsébet királyné arcképéhez, 1867 körül
Albertina, Bécs
A művész az elkövetkező években ezt a portréfejet alapul véve a királyné számos festett arcképét készítette el. Az egyik első az az ovális olaj mellkép, amely Erzsébetet magyar koronázási díszruhában ábrázolja, és amely ma a bécsi Sisi Museum büszkesége.
Az Angerer-műterem reprodukciója Georg Raab 1867-es arcképéről, amely Erzsébet királynét a magyar koronázási díszruhában ábrázolja, 1867
Österreichische Nationalbibliothek, Bécs
Ugyanebben az évben készült a fehér báli ruhás királyné tenyérnyi méretű tempera portréja is, amely Erzsébet menye, Stefánia trónörökösné (ekkor már Lónyay hercegné) hagyatékának részeként került a Pannonhalmi Főapátsági Múzeum gyűjteményébe. Az arckép egy másik példánya Raimund Stillfried von Rathenitz 1885 körül készült fényképfelvételének tanúsága szerint Ferenc József íróasztalát díszítette a bécsi Hofburgban.
Raab 1873-ban virágokkal díszített báli ruhában, smaragd ékszerekkel festette meg a királynét, egy osztrák egyenruhás Ferenc József-portré párdarabjaként. A portrépár Raab által 1874-ben festett másodpéldányait a bécsi Belvedere gyűjteménye őrzi.
Georg Raab: Erzsébet királyné arcképe, 1874 (az 1873-ban festett portré másodpéldánya). Belvedere, Bécs
Ez az Erzsébet-portré lett később az, amely alatt a császár örökre lehunyta szemét: a kép 1916-ban az uralkodó ágya fölött függött schönbrunni hálószobájában.
Ferenc József hálószobája a schönbrunni kastélyban a király halottas ágyával. Az ágy fölött Georg Raab 1873-as Erzsébet-arcképe, tőle balra a genfi merénylet helyszínét ábrázoló fotó. Ismeretlen felvétele, 1916, Österreichische Nationalbibliothek, Bécs
A művész 1875-ben lovaglóruhában is megfestette Erzsébetet. A portréról készült, gazdag aranyozott keretbe foglalt korabeli fotó a gödöllői kastély gyűjteményének nemrég Kínát is megjárt darabja.
Georg Raab 1875-ös lovaglóruhás Erzsébet-arcképének fotóreprodukciója aranyozott keretben. Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye, fotó: Dabasi András
Raab 1877-ben festette meg a császárné egészalakos portréját, amelyen Erzsébet virágokkal hímzett, hattyúprémmel szegett fehér, uszályos díszruháját, valamint híres rubin ékszerkészletét viseli. A sajtó beszámolója szerint a császárné a festményen látható díszruhát Bécsben, egy úrnapi körmenet alkalmával is viselte. A hagyomány szerint ez volt az utolsó olyan kép, amelyhez személyesen állt modellt. A festmény a mai Erzsébet-irodalomban gyakran „ezüstlakodalmi” portréként szerepel, készítése azonban bizonyíthatóan két évvel korábbra esik. A festmény egyes korabeli fotóreprodukcióin jól látható Raab szignójának részeként az 1877-es évszám; a portréról készült Victor Angerer-fotó nyomán megrajzolt fametszet pedig már 1877 novemberében megjelent a Neue Illustrirte Zeitung hasábjain mint a császárné legújabb arcképe.
„Erzsébet osztrák császárné. G. Raab legújabb festménye után.” A Neue Illustrierte Zeitung illusztrációja, 1877. Neue Illustrirte Zeitung, 6. évf. (1877–1878) 7. sz. 1877. november 11. 101. Wien Museum, Bécs
A festmény mellkép formátumú változata egy 1883-ban készült Stillfried-Rathenitz-fotó tanúsága szerint a király budai dolgozószobáját díszítette. Egy térdkép formátumú variációját Nopcsa Ferenc, Erzsébet főudvarmestere kapta ajándékba a királynétól.
Ferenc József dolgozószobája a budai királyi palotában, a falon Georg Raab Erzsébet-portréjával. Raimund Stillfried von Rathenitz báró felvétele, 1883.
Österreichische Nationalbibliothek, Bécs
A 19. század végén ez volt Erzsébet egyik legismertebb portréja, amely fotóreprodukciók, metszetek, ajándéktárgyak formájában az egész birodalomban elterjedt. A Raab-portré nyomán készült metszetet 1879-ben a Vasárnapi Ujság publikálta a királyi pár ezüstlakodalma alkalmából egész oldalas mellékletként. A festményről a Victor Angerer-, és ennek nyomán a Koller-műterem fotóreprodukciója is ismertté vált Magyarországon. Az utóbbit többek közt a Vasárnapi Ujság közölte mellékletként a 25 éves koronázási jubileum tiszteletére a király friss fotójának párjaként 1892-ben. Raab portréja emellett birodalomszerte – főleg a Lajtán túl – az Erzsébet halálakor kiadott emléklapok, képeslapok, emléktárgyak kedvelt motívumává is vált a 19. század utolsó két évtizedében. A győri városháza 1899-ben készült Erzsébet-arcképe Magyarországon szokatlan módon bármi fajta magyaros jellegzetességet nélkülöz: a Raab-portré színvonalas másolata. Talányos szignója („Raab után másolá Augustin M.”) a 19 éves Mariskát, Augustin Károly kormánytanácsos, kabineti titkár lányát rejti. A Raab-portré – olykor magyaros öltözetűvé alakított – másolataival és variációival a korszakban Szeged, Szolnok és Sopron üléstermeiben is találkozni lehetett.
Georg Raab 1877-es Erzsébet-portréjának motívumával díszített emlékbögrék a Gödöllői Királyi Kastély Múzeum Az én Sisim című időszaki kiállításán 2022-ben
Fotó: Borovi Dániel
A most megvásárolt festmény háromnegyed alakos, ovális portré. Bár a kutatás számára is újdonságnak számít, nemcsak szignója („G. Raab 1867”), hanem jellegzetességei alapján is jól illik a festő életművébe. A Hofburgban őrzött, némiképp eltérő kompozíciójú, szűkebb kivágású arcképhez hasonlóan sötét, csipkével díszített bársony ruhaderékkal és fehér ujjakkal alakított magyar díszruhában ábrázolja a királynét. Erzsébet ezt a magyar öltözetet, amely a hagyomány szerint a párizsi Worth divatház kreációja volt, 1866 elejétől viselte. Az együtteshez több szoknya is tartozott, és a királyné ebben jelent meg az 1867-es koronázáson is. A magyar díszruhás Erzsébetet a bécsi fényképész, Emil Rabending 1866 márciusában örökítette meg. Raab a képei megfestésekor saját fejtanulmányát vette alapul, a test és a ruha felvázolásakor pedig Rabending fotóit követte.
Georg Raab: Erzsébet királyné magyar díszruhában, 1867
Gödöllői Királyi Kastély Múzeum gyűjteménye, fotó: Dorotheum
Georg Raab 1885 utolsó napján hunyt el Bécsben. Azt, hogy a császári udvar milyen nagy becsben tartotta művészetét, jól jelzi, hogy amikor 1886 áprilisában a bécsi Kunstverein életműkiállítást rendezett az emlékére, az uralkodócsalád 26 alkotást kölcsönzött a tárlatra. Erzsébet hét Raab-művet bocsátott a kiállítók rendelkezésére, köztük a Mignon című alkotást, amely a festő nagy sikert aratott női ideálportréinak egyike volt, továbbá a trónörökös kisgyerekkori miniatűr arcképét 1860-ból, valamint Ferenc József mellképét és egy II. József császárt ábrázoló portréminiatűrt, amit férjétől kapott ajándékba. A király négy Raab-alkotást, többek közt Rudolf két, 1866-ból származó miniatűr arcképét adta kölcsön a kiállításra. Rudolf trónörökös tulajdonából érkezett a kiállítás egyik legnagyobb méretű műtárgya: Erzsébet királyné életnagyságú portréja, amely a sajtó leírása alapján az 1877-es portré példánya lehetett, és nagy valószínűséggel azonos azzal, amely Rudolf lánya, Erzsébet főhercegnő (ekkor már második férje után Elisabeth Petznek) hagyatékából került a Hofmobiliendepot-ba, és amely jelenleg a bécsi Sisi Museum kiállításán látható.
Az 1886-os Raab-életműkiállításról szóló beszámolók a császári pár lányai, Gizella és Mária Valéria főhercegnő, valamint Károly Lajos főherceg gyermekei: Ferenc Ferdinánd, Ottó és Margit Zsófia miniatűr arcképeit is említik. Mária Valéria maga hét festményt, többek közt szülei arcképeit, Margit főhercegnő portréját, valamint egy gyerekeket ábrázoló zsánerképet kölcsönzött a kiállításra. A királyné udvari környezetének tulajdonából főleg Erzsébetet ábrázoló Raab-alkotások kerültek a tárlatra: Nopcsa Ferenc főudvarmestertől a királyné díszruhás, Mailáth Sarolta grófnétól, Erzsébet udvarhölgyétől briliánsékszeres, Ferenczy Idától, a királyné felolvasónőjétől és bizalmasától smaragdékszeres miniatűr arcképe szerepelt a kiállításon. Ugyancsak Erzsébet-arcképet kölcsönzött a tárlatra a királyné udvarhölgye, Festetics Mária grófnő is, de kiállításra kerültek az uralkodónét sétaruhában ábrázoló, a lainzi Hermesvillában elhelyezett térdkép akvarellvázlatai is. Ez a festmény a császár dolgozószobájában a kandalló fölött volt a falburkolatba építve, és a II. világháborút követően veszett nyoma. A kiállításról tudósító lapok külön kiemelik Ferenczy Ida portréját is.
1906 tavaszán a bécsi Österreichisches Museum für Kunst und Industrie-ban Mária Jozefa főhercegné (a későbbi IV. Károly király anyja) fővédnöksége alatt jótékony célú csipke- és portrékiállítást rendeztek, ahol egy külön szekciót a néhai Erzsébet császár- és királyné arcképeinek szenteltek. A kölcsönzők között ott találjuk magát Ferenc Józsefet is, de a császári család és a királyné egykori környezetének számos tagja is bemutatta a nagyközönségnek gyűjteménye féltett, Erzsébettel kapcsolatos darabjait. A kiállításon számos Raab-alkotás is szerepelt. A király a már említett, egykor Budán őrzött 1877-es olaj mellképet kölcsönözte, Ferenczy Ida az 1886-os életműkiállításon is szereplő smaragdékszeres miniatűrt, de Mária Valéria főhercegnő és Mária Terézia főhercegné, valamint a császári család háziorvosa, Dr. Hermann Widerhofer tulajdonából is bemutattak különböző méretű és technikájú, ma javarészt nem ismert, nagy valószínűség szerint magángyűjteményekben lappangó Erzsébet-portrékat. Ezért sem meglepő, hogy bár a 19. század végén Raab Erzsébet-portréi nagyban formálták az Erzsébetről kialakuló képet, ma is előkerülhetnek a most megvásárolthoz hasonlóan eddig ismeretlen alkotások.
Raab halálakor az osztrák sajtó arról írt, hogy élete során 38 alkalommal festette meg Erzsébet császárné és királyné arcképét – amint láthattuk, különféle öltözékekben és technikákkal, a tenyérnyi méretűtől az életnagyságúig. Ebbe valószínűleg nemcsak az önálló kompozíciókat, hanem a sajátkezű ismétléseket, másolatokat is beleszámították, de ez a szám ezzel együtt is jelentős. Raab alkotásai közül tehát sok vár még felfedezésre, de egy különleges szépségű darab mostantól a gödöllői kastély gyűjteményét gazdagítja.
Nem ez az első, Raabbal kapcsolatba hozható műtárgy a múzeum állandó kiállításán: Erzsébet öltözőszobájában hosszú évek óta látható a Rudolf trónörökös arcképéről készült életnagyságú, korabeli színezésű, keretezett fotó. Az eredeti festményt Raab 1875-ben készítette a kamasz főhercegről, és Erzsébet királyné tulajdonában volt, így szerepelt az 1886-os bécsi Raab-életműkiállításon is. Nagyméretű fotóreprodukciója egykor Stefánia főhercegné tulajdonában volt, és az ő hagyatékának részeként került a Pannonhalmi Főapátsági Múzeumba, a gyűjtemény letétjeként pedig a gödöllői kastélyba. Mostantól azonban valódi Raab-festmény is megtekinthető a királyi kastély termeiben, és a jövőben talán a festő további alkotásai is felbukkannak a műtárgypiacon, majd az Erzsébet királyné emlékét ápoló múzeumok falain.
Felhasznált irodalom
h.: Oesterreichischer Kunstverein. (Bilder von Georg Raab und Anderes). Fremden-Blatt, 1886. április 7. 11.
Raab-Ausstellung im Kunstverein. Allgemeine Kunst-Chronik, 10. köt. (1886) 14. sz. 298–299.
Heinrich Glücksmann: Raab-Ausstellung im Oesterreichischen Kunstverein. Allgemeine Kunst-Chronik, 10. köt. (1886) 15. sz. 317–318.
O. v. Kapff: Aus dem Kunstverein. Deutsche Kunst- & Musik-Zeitung, 13. évf. (1886) 17. sz. 163.
Erzsébet királyné arczképe. Hazánk, 1899. május 9. 4.
P. G.: A királyné kiadatlan arczképe. Raab bécsi festőtől. Vasárnapi Ujság, 45. évf. (1898) 40. sz. 691.
Spitzen- und Porträt-Ausstellung Wien 1906 zu Gunsten des Maria-Josephinums und des Maria Theresia-Frauenhospitales. Katalog. Wien, 1906.
Lindinger, Michaela: Elisabeth of Austria’s Hermesvilla. Refuge of a restless spirit. Wien, 2020.
Borovi Dániel: Erzsébet királyné magyarországi portréi. Ikonográfiai vázlat. Per Aspera ad Astra, 9. évf. (2024) 1. sz. 26–38.
Kaiserhaus und Historika. Donnerstag, 12. Juni 2025, Palais Dorotheum. Wien, 2025.
[1] Ney: Pesti szépműkiállítás 1843ban. Világ, 1843. augusztus 19. 543.
