Különös sors rajzolódik ki Rónay Jácint életútjában, amely átível a 19. századi magyar történelem fontosabb eseményein. Életéről bővebben a kötet szerkesztője, Borovi Dániel az utószóban írt részletesebben a forráskötet szerkesztői szempontjainak bemutatása mellett. Ezen túl a Múlt-kor történelmi magazinban is megjelent egy cikke a témában. (2023. tavaszi szám, részlet a cikkből: https://mult-kor.hu/egy-48-as-forradalmar-ferenc-jozsef-udvaraban-20230507 ).
A könyvajánlómban a fordulatokban gazdag életút egy olyan szakaszát bemutató kötetről írok, amely összefonódik a királyi családdal. A könyv Rónay Jácintnak, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban található hagyatékából az 1871 és 1883 között írt naplója alapján saját maga által szerkesztett visszaemlékezését, (amelyet ő maga Naplótöredéknek nevez), az udvartartás tagjaként eltöltött 11 év emlékeit 17 fejezetben tárja az Olvasók elé.
Hogyan kerül egy 1850-es években az 1848-49-es események miatt Angliába emigrált pap magyar történelmet oktató tanárként 1871-ben előbb Rudolf, a koronaherceg oktatójaként, majd 1875-től a legkisebb királyi gyermek, Mária Valéria nevelőjeként a királyi udvarba?
Tudása, megbecsültsége és a tanári pályán szerzett tapasztalatai alapján, valamint gróf Andrássy Gyula ajánlására kérik fel először, 1871-ben a trónörökös magyar történelem oktatójának. Erzsébet királyné annyira szimpatizál vele, hogy az 1868-ban, Budán született legkisebb lánya, Mária Valéria mellé nevelőnek is szeretné alkalmazni. Pár alkalommal sor is került találkozókra a 4 éves főhercegnő és Rónay között. A játékba ágyazott magyar nyelvórák nagyon ígéretesek voltak (kedves jelenet, mikor a MAMA szóra tanítja meg a kis főhercegnőt), ám mégis meghiúsult a felkérés (melynek okára csak utalások vannak a kötetben), és csak 1875-től követhetjük nyomon a főhercegnő kamarájába nevelőként kerülő Rónay Jácint visszaemlékezéseit.
Gyakran felmerülnek az alábbi kérdések a múzeumpedagógiai foglalkozások során:
Vajon egy uralkodói családba született gyermeknek csupán a játék töltötte ki a napjait? Mennyire élhette meg gondtalanul és szabadon a gyermekkorát?
A kötetben többek között ezekre is választ kapunk. Múzeumpedagógusként különösen sokat jelentettek azok a részek, ahol Rudolf, vagy Mária Valéria oktatásának és nevelésének menetéről olvashattam. Rendkívül érdekes volt megtudni, hogy milyen tárgyakat tanultak és milyen időbeosztás szerint élték az életüket, mennyi szabadidejük vagy tanulás nélküli szabadnapjuk volt. Rónay Jácint leírásában olvashatunk arról is, hogy Mária Valéria nevelőjeként maga ad javaslatokat és iránymutatásokat a kis főhercegnő napirendjének kialakításához. Nagy örömet jelentett, hogy a könyvben sok részletet megoszt arról is Rónay, hogy milyen játékokkal, hogyan és kikkel játszott Mária Valéria, ezek ugyancsak fontos forrásértékkel bírnak a múzeumpedagógus munkámban. A nevelő soraiban kiviláglik, hogy milyen remek pedagógiai érzékkel volt megáldva, akár a kisgyermekkorban a játékon keresztüli nevelés és a kortárs gyerekekkel való szabadjáték támogatása, vagy a korszak elvárásaihoz képest egy gyermekközpontúbb napirend alkalmazása révén is.
Az alábbi idézetben is megmutatkozik ez a szemlélet:
,,Őf. (őfelsége) a királyné már első hódolatom alkalmával kijelentette, hogy óhajtaná, ha Valéria főhercegasszony néha néha korabeli kisbarátnékkal találkoznék, s hogy szeretné, ha ilyenkor a gyermekek mulatságán jelen volnék. Ezt az intézkedést örömmel üdvözöltem, mert valóban ideje már, hogy a főhercegasszony, ki eddig csak felnőttek társaságában élt, hozzá hasonló gyermekekkel élvezze azon örömöket, melyeket csak gyermekek adhatnak egymásnak. Minden a maga helyén és idején. Ki nem volt soha gyermek, azt, még ha önámítás volna is, a múlt emlékei nem vigasztalandják az élet alkonyán, tehát éppen akkor, midőn a jelen terhei s a jövő reménytelensége alatt mindinkább visszavonulunk a múltba, s keressük az élet reggelét, gyermekéveink kis gondjait, borutlan örömeit.” (113. oldal)
Nagyon érzékletesen és finoman rajzolódik ki a könyv lapjain a családtagok közötti kapcsolat is, hiszen Rónay által a mindennapjaik világába csöppenünk bele. A leginkább megható részek számomra azok voltak, amelyekben megjelenik Mária Valéria ragaszkodása az idősebb testvéreihez, Rudolfhoz és Gizellához, valamint szoros kötődése édesanyjához is. A családi élet olyan pillanatait rögzítik Rónay Jácint sorai, amelyekről eddig ilyen részletességgel nem igazán lehetett olvasni, és a már ismert forrásokat árnyalják, bővítik a leírások. Olykor szívszorító volt olvasni, mikor az édesanya, Erzsébet a lovaglás és a falkavadászat iránti szenvedélyének hódolva több éven keresztül, visszatérő módon, hetekig tartó angliai utazásai miatt Rónayra és a főhercegnői kamara tagjaira hagyja a legkisebb lányát, akit ezek a távollétek igencsak megviselnek. Ezekben az időszakokban Rónay heti rendszerességgel, információdús levelekben számol be a főhercegnő életéről, és így további epizódokat ismerhetünk meg a királyi gyermek hétköznapjaiból. Egy-két példát említve a családi események bemutatása közül, ír például a Bécsben és Gödöllőn töltött karácsonyokról, mely ünnepnap egyben Erzsébet királyné születésnapja is volt. Erre a különleges alkalomra, valamint az újévre és Erzsébet névnapjára (november 19.) is köszöntésekkel készült Mária Valéria, melyeket Rónay Jácint írt és tanított meg neki. Ezeket a kedves kis pár soros üdvözléseket a könyvben is olvashatjuk (kivéve az 1879-es évet, ennek okára az utószóban lehet megtalálni a választ).
A kötet nagy értéke még a részletgazdag jegyzetapparátus is, mely sokban segíti az udvari kapcsolatok és környezet viszonyainak, valamint a korszak megértését is. Nagyon látványos képanyag illusztrálja a szöveges tartalmat, amelyben korabeli fényképek és művészeti alkotások segítségével elevenednek meg az említett személyek és az őket körülvevő világ is. A Pannonhalmi Főapátsági Könyvtárban található hagyatéki anyagból is került be olyan különlegességről kép, mely azokat a préselt növényeket mutatja be, amelyeket Erzsébet királyné 1875. szeptember 10-i sassetot-i lovas balesetének helyszínén gyűjtött Rónay. Találkozhatunk még olyan érdekességekkel, mint Mária Valéria által saját kézírásával ellátott, édesanyjának készített ajándék borítéka, valamint más kéziratai; köszöntők és a nevelőjének írt levelek.
Rónay mindvégig megtartja az udvarias és diplomatikus hangvételt az írásaiban, még a politikai vagy egyházi témák kapcsán is, egy-egy saját megjegyzése azért árulkodik arról, hogy neki is adódtak kihívásai az udvartartás tagjaival, az udvari élettel vagy a bürokráciával.
Példaértékű számomra, hogy az udvarban töltött évei alatt, a visszatérő egészségügyi problémái ellenére is megőrzi a tartását, pedagógiai és diplomáciai érzékét, de képes kiállni saját magáért is, ha a helyzet úgy kívánta.
Kiknek ajánlom a kötet elolvasását?
Minden olyan Olvasónak, aki érdeklődik Erzsébet királyné és a családja iránt. Kíváncsi arra, hogyan is zajlottak a hétköznapok a királyi udvartartásban, és érdekli, milyen élete volt egy királyi családba született gyermeknek, milyen környezetben cseperedett ifjú hölggyé Mária Valéria főhercegnő.
A kötet a kastély ajándékboltjában is megvásárolható: https://kiralyikastely.hu/erzsebet-kiralyne-udvaraban.html
Demeter-Guba Erzsébet
