-Hogyan kezdődött ez az elhivatottság Nálad? Mióta foglalkozol Erzsébet királyné személyes tárgyaival?
-Nagyon korán kezdtem el foglalkozni Erzsébet királynéval: 13 éves voltam, amikor az első könyvet kaptam róla. Igazán intenzíven akkor foglalkoztam vele, amikor 1998-ban, halálának 100. évfordulóján a „Szépség az örökkévalóságnak” című kiállításon dolgoztam. Attól kezdve ez a téma sosem hagyott el engem; részt vettem a Hofburgban a Sisi Múzeum létrehozásában, a királyné számos tárgyát vásároltam meg a Schöbrunn Csoport részére. Mindig hatalmas élmény volt számomra, amikor a kezeimbe vehettem a királyné egy- egy személyes tárgyát, és ezzel ma is így vagyok. A színfalak mögött 23 évig dolgoztam az „Erzsébet-témán”, és 2020-ban vettem át a Sisi Múzeum kurátori feladatait.
-Többször is jártál nálunk terepszemlén, amikor a kiállítás koncepcióján dolgoztál. Milyen szempontok alapján válogattál?
-Ez a kiállítás nem a királyné életrajza, de bemutatja az életének egyes pillanatait, a tárgyakat ezekhez választottam. A gödöllői kiállításnál az is fontos szempont volt, hogy Magyarországhoz közvetlenül kapcsolódó tárgyakat is mutassunk, például a királyné táviratát Andrássy grófhoz, a napernyőt “E” monogrammal a Szent István-korona alatt vagy az “Erzsébet-Gödöllő” feliratú pecsétet. Az is fontos volt számomra, hogy olyan festményeket és képeket hozzunk a királynéról és a családjáról, amelyeket magyar művészek, mint például Barabás, Koppay és Horowitz készítettek.
-Változott-e a véleményed a királynéról a munkád során? Közelebb kerültél-e a személyéhez? Milyen érzés kézbe venni a királyné személyes tárgyait?
-Az eredeti tárgyakkal való munka nem változtatta meg a királynéról való véleményemet, inkább intenzívebbé tette. Az is világossá vált számomra, hogy a királynéról szóló történetek egy része félreértelmezett, túlzó vagy egyszerűen hamis. A szerzők sok történetet kreálnak csak azért, hogy a könyveiket érdekessé tegyék. Ez szégyenletes és rombolja a királyné imázsát. Az utóbbi években publikált könyvek száma aránytalan a valóban új kutatási eredményekhez képest. Engem mindig is érdekelt és lenyűgözött a császárné és királyné-szerep mögötti személy. A levéltárakból származó kevéske új kutatási eredmény utólag mindig megerősítette a királynéról való képemet. Az eredeti tárgyakkal való munka okozza azt az érzést, hogy közelebb tudok kerülni a személyéhez. Mindig nagyon izgalmas, lenyűgöző számomra, amikor a királyné egy-egy tárgyát megtalálom, megvásárolhatom, megérinthetem – ez nagyszerű és hatalmas kiváltság!
-Először hoztátok külföldre ezeket a kincseket, s éppen ide, a királyné által annyira kedvelt Gödöllőre. A kiállítás felépítése során hatalmas, nagyon összehangolt és professzionális munkát végeztetek. Ti hogyan éreztétek Magatokat Gödöllőn? Milyen benyomásokat szereztetek?
-Külön öröm volt számomra, hogy Gödöllő az első helyszín, az volt az érzésem, hogy sok tárgy hazaérkezett. Nagyon jó érzés volt a királyné tárgyait ott bemutatni, ahol ő annyira komfortosan érezte magát, és ahol ma is olyan nagy tisztelettel és lelkesedéssel viseltetnek iránta. A kastélya kurátorok nagy hozzáértéssel és szeretettel rendezték be, és ma is a királyné auráját sugározza. Ez a benyomás elkísért bennünket a kiállítás építésekor is. Hatalmas köszönet a gödöllői kurátoroknak és az építő csapatnak, akik nagy elkötelezettséggel támogattak bennünket a sok eredeti tárgy bemutatásában.
-Van-e személyes kedvenced a tárgyak között? Volt-e olyan, amin különösen megérintett?
-Sok kedvencem van a tárgyak között, különösen Horowitz festménye a királynéról, vagy Schrotzberg portré-tanulmánya. Ami különösen megérintett, az a kis Zsófiáról készített vízfestmény, amely a halálos ágyán ábrázolja őt és amelyet a királyné mindig magánál tartott, mert sosem tudott túljutni azon, hogy ezt a gyermekét elveszített. A festmény annyira élethű, hogy amikor ránézel, megérted a szülők végtelen fájdalmát.
-Hogyan bővül ma ez a gyűjtemény?
-A Schönbrunn Csoport a jövőben is biztosítja a pénzt tárgyak vásárlására és a gyűjtemény bővítésére.
-Néhány hónapja Te is – akárcsak a királyné – magyarul tanulsz, s ezzel a tudásoddal a megnyitó közönségét is meglepted. Téged mi motivál a nyelvtanulásban?
-Ennek három oka van. Egyrészt, amióta Magyarország közelében van hétvégi házam, gyakran tartózkodom Magyarországon. Ennek kapcsán fontos számomra, hogy megértessem magam a helyi nyelven. Szeretném ezzel kifejezni a megbecsülésemet és elismerésemet is az ország iránt. Másrészt szeretném elolvasni és megérteni Erzsébet királyné eredeti leveleit, szövegeit. Harmadrészt: ez egy gyönyörű nyelv, amely minden más nyelvnél jobban alkalmas az érzések kifejezésére, anélkül, hogy nevetségesnek tűnne.
-A kiállítás 2024. január végéig látogatható Gödöllőn. Utána hol tekinthetik meg az érdeklődők?
-A kiállítás iránt nagy az érdeklődés hazai és nemzetközi szinten is – a tárgyalások folyamatban vannak.
Faludi Ildikó
A kiállításról információk ITT.
