„Az Én Sisim című kiállításon olyan kedvenceket talál a néző a gyűjteményünkből, amelyek Sisi napfényes pillanatait idézik meg. Szeretett tárgyak, amelyek - amint azt a legnagyobb magyar, Széchenyi István megfogalmazta - az „asszonyi angyalra” emlékeztetnek bennünket, ki oly sokat tett, hogy a „magyar ügy”, a kiegyezés létrejöhessen. Mert Sisi egy bajornak született, ám magyarrá érett lélek volt. Hiszen magyarnak lenni, azaz vállalni az igaz magyar sorsot - amint azt a magyar történelem oly sokszor bizonyította már - nem születési jog. Magyarrá: azaz emberségessé, igazszívűvé, a tettek mentén nemesül az ember.
Ilyen a „mi Sisink is, aki lelkében magyarrá vált: a szabadságot szerető, a függetlenségért harcoló, az igazságáért küzdő magyar sors allegóriájává.
A gyönyörű nő, a törékenységében is erős asszony, a fájdalmával méltósággal együtt élő Anya, a függetlenségért küzdő, rendíthetetlen harcos, a bátor lovas, a büszke ember, az irodalomért rajongó szellemi éleslátó, a verselő, nemes lélek, a talpraesett politikus, a magyarok nagy asszonya... Allegóriák, amelyek mind megtestesítik a magyarok Nagyasszonyának nemzetét, a magyar néplélek rezzenését, s egyben megtestesítik Erzsébet királyné lelki óhaját.
„Mi történik velem?” - szólt élete utolsó mondata nem az anyanyelvén, németül, vagy a diplomácia francia nyelvén, netalántán a szeretett antik szellemi tanulmányok latin dallamán, vagy az ógörögnek a hangján. Nem. Erzsébet királyné magyarul lehelte ki a lelkét. Magyarul szólt utoljára magyar udvarhölgyéhez, Sztáray grófnőhöz. A lelki finomsága és szellemi kristályosodása okán elképesztő megérzésekkel rendelkező királyné egy nappal a halálos késszúrás előtt így szólt: „Azt kívánnám, hogy lelkem a szívem egy kis nyílásán röppenne az ég felé.”
S így is lett... A gyilkos tőr a szív kamráján át, a tüdőig hatolt, hogy a kis nyíláson át repüljön az égbe a magyarrá érett lélek...
|
„Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját – Írta Mikszáth Kálmán 1898 –szeptemberében a meghalt királynéról, majd így folytatja: „...mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony őrködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szívéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel. A másik szőke asszony, az Isten anyja, akinek az alakja a pénzeinkre van verve, csak édestestvére ennek a mi érzéseinkben. Egyforma rangban él a kettő a hármas halom és kettős kereszt országában....” |
” |
|
|
|
Mert a nemzet lelke és Sisi lelke - amely rajongással vágyta a szabadságot, mint kedvenc magyar költője Petőfi - öntudatlanul is egyesült az éterben. E szabadság-szerető lélek ravatalára Jókai Mór, az egykori márciusi ifjú, a „nagy magyar mesemondó” – ki minden egyes művét díszkötésbe fűzve, dedikálta szeretett királynéjának – egy széles, aranyfeliratos, a 48-as honvédzászlóhoz hasonló szalaggal ellátott koszorút vitt a sírjára. Szélén piros-fehér-zöld felirattal, amelyen ez állt: "Magyarország imádott királynéjának - Jókai Mór”.
Az oly sokat sanyargatott, büszke magyar nemzet és az oly sokat sanyargatott magyarrá érett, büszke királyné, Magyarország apostoli királynéja, lélekben egyesült... S azóta es így él minden igaz magyar ember szívében... A mi szívünkben is így él, Sisi, aki szépségével, eszével, politikai érzékével, „női hadviselésével”, a demokratikus eszmék rendíthetetlen hirdetésével csodabogárnak számított a saját korában. S, ha kellett, még a király zsarolásától sem rettent meg, hogy képviselje a szabadság eszményét, az igaz „magyar ügyet”...
Mesélő tárgyaink...
Az „Én Sisim” című kiállításon olyan szeretett emléktárgyakat talál a néző a személyes gyűjteményünkből, amelyek mindegyike Sisi életének a napfényes, boldog pillanatait idézik meg:
1. A királyné 1890. körül festményről készült fényképe, amely - ahogyan akkortájt nevezték - a „vadászatok királynőjét”, a rendíthetetlen bátorságú lovasét, „Európa legjobb női lovasát” ábrázolja. Aki egyik gyönyörű versében így ír, a lelki békét adó, lovakhoz fűződő szenvedélyes kapcsolatáról:
„A ló, lelkemnek evilági kincse...
Lelkem véle megbűvölten lobog.”
2. A sziklaszirten fenségesen tündöklő, Miramare látképe, amely a hajthatatlan lelkű vándort, a szenvedélyes világutazót idézi. Ám Sisinek, nemcsak egyik kedves tartózkodási helye volt Trieszt és a hófehér márvány „álomkastély”, hanem 27 éven át innen, az „Adria gyöngyszeméből” indult útnak a Miramar névre keresztelt yachtján, s ide is tért meg a Földközi tengeri utazásai során.
3. A királyné híres szépségét „vésővel és ecsettel sem tükröző” hófehér porcelán büszt, amely a bécsi Volksgartenben látható Sisi szobor eredeti másolata, s amelyről egyik udvarhölgye, Fürstenberg grófnő szavai jutnak az ember eszébe: „Hogy milyen volt a valóságban, hogy mi volt rajta olyan vonzó és elbűvölő, ezt sem véső, sem ecset nem képes visszaidézni. A legendában él tovább, nem pedig a történelemben.“
4-5. A két ibolyás kínálótálat Ferenc Józseftől kapta ajándékba a királyné, kedvenc virágával, a „lila szépséggel” díszítve. Sisi halála után e két becses darabot, a „gödöllői királykisasszony”-ként becézett, Magyarországon született - ezért nevét Magyarország Királynőjének, Szűz Máriának, valamint az ókori római provincia, Pannóniai Valéria nevének ötvözéséből - Mária Valéria néven keresztelt „kedvenc leány” őrzött a személyes hagyatékában.
Ezek a mesélő tárgyak emlékeztetnek bennünket gyűjteményünkből Sisire, az „asszonyi angyalra”, ki oly sokat tett, hogy a „magyar ügy”, létrejöhessen. Az „ügy”, amelyről a költőnő-királyné, vagy ahogyan magát ábrázolta: „Titánia tündérkirálynője”, ekképpen vall egyik gyönyörű vesében:
Ó, Magyarország, szép világ!
Tudom én, élsz gyötrő láncon.
Úgy levenném én rabigád,
Kezem, lásd, nyújtani vágyom.
Haza, s szabadság: sok dalia
Ezekért ért oly bús véget.
Kötelékünk bár fonódna ma,
Királyt adhatnék néktek!
Magyar hadd lenne, hadd e-honbeli hős
Vas a karja, tiszta a híre,
Derék értelmű férfi, erős,
S csak a földért verne a szíve.
Alkotna szabad magyar hazát,
Örökre - legyőzve az átkot!
Itt osztaná örömét-bánatát,
Így lenne hű királytok!
Wieber Orsolya és Rákay Philip gyönyörű műkincseit is megtekinthetik látogatóink Az én Sisim című új kiállításunkon, szeptember 10-től a Gödöllői Királyi Kastélyban.
